"Daciafanatix" alias "Szélvész" alias Révész László

Nos, mint szinte mindenkinél, a „szerelem nálam is gyerekkorban kezdődött. Apu autója:)

Az első igazi szerelem:

Édesapám 1987-ben, 5 év zsigulizás után végre megkapta a behívóját a Merkúr-tól.

Mindenki izgatottan várta az új jövevény érkezését. Az új jövevény egy krémfehér 1310 TX volt.

Ahogy megpillantottam a gépet (mindössze 3 éves voltam), onnatól nem lehetett kiráncigálni a garázsból. Állandóan az autó körül legyeskedtem. Már kisgyerekkoromban is arról álmodoztam ilyen lehet vezetni ezt a gyönyörű gépet.

Az autó hamarosan családtaggá vált, és így is volt hosszú-hosszú éveken keresztül.

A jármű kétszer volt törve, aztán szakszerű javítás után mintha mi sem történt volna.

Egyszer fejre is állt a 4-es főúton, de az ijedtségen kívül a családnak semmi baja nem lett, az autó minimálisan sérült. De igazából nem ez bánt el az autóval, hanem az idő, és a rozsda.

11 évesen egy 80%-os karosszéria-csere után leszámoltunk a rozsdával. 17 évesen ezen tanultam meg vezetni. Imádtam hajtani a gépet. 16 évesen hibátlan karosszéria, de a végsőket lehelő, 160e km-t futott motor jellemezte a gépet.

Apám nem akart már vele foglalkozni, mert bele unt abba hogy egy hónapban legalább 2x megjárta a szervizt.

Az eredeti felállás szerint az autót megörököltem volna, apám meg vett volna magának egy másikat.

Aztán visszautasíthatatlan ajánlatot kapott: Egy 8 éves F-Astra, 80 éves tulajtól, garantált 63e km-el, gyönyörű állapotban.

Sajnos az autónak ára is volt, így tőkeszerzés céljából eladták a seggem alól az autót.

Rendesen lelki beteg voltam, amiért egy családtagtól megfosztottak.

Akkor elhatároztam, ha törik, ha szakad az első autóm akkor is Dacia lesz.

Azóta nem bántam meg, hogy akkor eladták alólam.

Majd fél évig hajtottam az Astrát, de az már egy lelketlen autó volt, bár azóta az is családtag lett, de nem, az enyém:-)

Aztán 2003 szeptemberében autókáztam Halásztelken, és megpillantottam a főút mellett „álmaim asszonyát”, egy piros 1310 TLX-et.

A gép a környék legmegkíméltebb Daciája volt.

1989. szeptember 11.-én helyezték forgalomba.

A megvételkor 77e km volt az órában.

A cég szervizelte ahol  gyakorlaton voltam, és ők áldásukat adták a gépre.

Így megvettem életem első autóját. Lett volna még egy 88-as A Corsa is, de a szívemre hallgattam, és úgy érzem, jól döntöttem.

Most már tudom.

A vas:

Nos kezdettől fogva mindig reszelgettem rajta valamit, de az biztos hogy sosem unatkoztam.

Ha minden jó volt rajta, akkor is fejlesztettem valamit.

Sajnos a nyomatékos motor kiélvezése következményeket vont maga után.

Olajfogyasztás 1-2 l/ 500km, a hengerfej felújítás helyett a komplett csere mellett döntöttem.

Utólag kiderült, hogy a csapágyak hamarosan feladták volna a szolgálatot.

Adódott egy lehetőség: 1,3-as moci 8-e km-rel, 5e HUF-ért.

Semmi kopás, egy alapos tisztítás, és gyűrűzés után beépítésre került.

A kezdeti 20 lityós fogyasztás csak a kezdet volt.

Aztán jöttek a finomabb dolgok, de ezt nem részletezem, mert felidegesítem magam.

2005 márciusban kaptam egy Remitel típusú Hall-jeladóas gyújtásrendszert.

Azóta az 1,3-assal is lehet „nyomatékból” autózni.

Most júniusban kapott egy új karbit, így fél év után végre összeállt a kép.

Most már „hibátlan” a motor.

Az autón nem kevés fejlesztés van, de ezt így nehéz lenne felsorolni, jobb élőbe látni a gépet.

Idén nyáron szeretném lefényeztetni, és akkor már szívesebben mutogatnám.

Mert a 16 éves gyári fényezéssel már a polírpaszta sem bír semmit sem kezdeni.

Hát ennyi.

Ameddig bírja az új motor, addig hajtani fogom. Ha sok pénzem lesz, akkor még fejlesztek azon is egy kicsit. Ha nem, akkor így marad.

Ha megadja magát a gép, vagy bármi történne vele, egy biztos ettől kisebb autóba soha nem akarok átülni. Egyetlen autó van, amire elcserélném az én drágámat:

OPEL Omega B 2.5 TDS, másra semmire nem cserélném el.

Ez a szerelem………….

szelvesz@freemail.hu vagy szelvesz@hotmail.com

<<< vissza