A Dacia gyártásának a története 1966 szeptemberére nyúlik vissza, amikor is a francia Renault és a román állam megállapodott egy közös - középkategóriás jármű összeszerelésére alkalmas - üzem létesítésében. A románok előzőleg több autógyártól is kaptak ajánlatot, és több gyártó autóit - Renault 10, Peugeot 204, Austin Mini Morris, Alfa Romeo 1300, Fiat 1100D - is tesztelhették, de végül Ceausescu a francia márka mellett döntött. A Renault a 12-es modellt választotta ki a gyártásra, habár az még csak prototípus volt és értékesítésére csak 1969 őszén került sor. A gyár - Uzinei de Autoturisme Pitesti (UAP) - rekord idő alatt, mindössze másfél év elteltével 1968 július 1-re elkészült.

Ezért a franciák engedélyezték a 12-es előtt egy másik típus összeszerelését is. Ez végül a farmotoros Renault 8-as lett Dacia 1100 néven. A két típus mindössze az emblémában különbözött egymástól. Minden alkatrésze Franciaországból érkezett, Romániában mindössze összeszerelték és lefényezték őket. Az első modellt - amely egyben az első román gyártású autó is volt - maga Ceausescu kapta, melynek motorján egy plakett díszelgett, ez fejezte ki népe hódolatát: "Románia Szocialista Köztársaság első szériában gyártott autója. A dolgozók, mérnökök és technikusok hálájukat fejezik ki Önnek, Nicolae Ceausescu elvtárs, amiért elindította hazánkban az autógyártást, és amiért állandó gonddal figyel a mi szocialista iparunk fejlesztésére." Készítették e típust versenyzési célokra is Dacia 1100S néven, négy fényszóróval szélesebb gumikkal és versenyzésre felkészített motorral. A hároméves gyártási periódusa alatt 37546 darab 1100-as Dacia talált gazdára.

Eközben 1969 augusztusában elkezdték gyártani az eredetileg tervezett típust a Renault 12-est, Dacia 1300 néven. Az autó egy négyajtós, ötüléses limuzin, 1289 köbcentiméteres motorral - mely 54 lóerős - és 4 sebességes váltóval szerelve. Végsebessége 144 km/h, fogyasztása 9,4 l/100km. Kezdetben minden alkatrész Fraciaországból érkezett Pitesti-be és ott szerelték készre az autót. 1970-től három verziója létezett ennek a típusnak, az 1300 Standard, 1300 Super és kizárólag a Román Kommunista Párt tagjainak részére készített 1301-es. Ezutóbbiban alapfelszerelésként volt többek között a fejtámlás ülés és a gyárilag beszerelt rádiós magnó. 1973-ban bemutatták a kombi változatot. Majd 1975-ben az első Pick-up-ok, az 1302-ek is legördültek a gyártósorról. Ezek mechanikailag csak a hátsó felfüggesztésben tértek el az 1300-astól, de 2,25 méteres platóval rendelkeztek és 500 kg teherbírással. Gyártása 1982-ig tartott mindössze körül-belül 1500 darabot készítettek, főleg Algír exportra.

Voltak eközben kis szériában gyártott típusok is, ezek a Renault 20, vagyis Dacia 2000 és a kisteherautó Renault Estafette modellek voltak.

1978-ban megszakadt az együttműködés a Renault és a Dacia között. Ezután 1979-ben bemutatták a módosított típust 1310 néven, és a sportverzió Brasovia-t. Az 1300-ashoz képest változtattak a kocsi elején: új hűtőmaszkot és négy kerek lámpát kapott. A változás nem kerülte el a hátsó lámpákat és a műszerfalat sem. Az új változatok a Standard, MS, MLS, S, TL és a TX voltak. 1983-ban és az azt követő években végül teljesen megújult az 1310-es típus, bemutatásra kerültek az 1397 köbcentiméteres motorok az 1410-es típusban, az 1185 köbcentiméteresek az 1210-es típusban. Bekerült a kínálatba az 5-fokozatú sebességváltó is. A következő típusokat mutattak be: TLE, TX, TS, TLX, GT és GTL. A Dacia 1310-es típusát exportálták Dél-Amerikába, az Egyesült Királyságba és Kanadába is. Az 1310 egészen 2004 július 21-ig készült, több módosítást megélve. Gyártották TL, TLX, S, L, R, CR jelzésekkel a Berlina (limuzin) típusokat és CL, L, FT jelzéssel a Break (kombi) típusokat.

1987-ben bemutatták az ötajtós ferdehátú 1320-ast, ebben bemutatkozott az új műszerfal és egy teljesen új szellőző-rendszer. Majd 1991-ben ennek a továbbfejlesztett és kissé módosított változata, az 1325-ös is gyártásra került.

Az évek folyamán a hatalom számára úgy tűnt, hogy szükség lenne egy viszonylag olcsó árú és fenntartású kiskocsira is. Ennek eredményeként kezdték el gyártani Temesváron a törpeméretű Dacia 500-as típust. A jármű motorja léghűtéses, kéthengeres, 499 köbcentiméteres volt 22,5 lóerős teljesítménnyel. 106 km/h végsebességre volt képes és 3,3 l/100km-es fogyasztást produkált. Viszonylag kis szériában gyártották és 1989 után minőségi problémák miatt fel is hagytak a gyártásával. Ennek a típusnak is volt egy némileg módosított, "hosszított" változata.

1983-ban kezdték el gyártani a hátsókerékmeghajtású 1304-es Pick-up-okat. Tovább fejlesztették e típust is, de számos más verziója is készült az évek folyamán és készül még ma is: 1305, duplakabinos 1307, 1309 King Cab, 4WD, benzines és dízel motoros verzió.

1995-ben elkezdték gyártani a teljesen saját fejlesztésű Nova-t. Az ötajtós karosszéria formája kissé ódivatú volt már a megjelenéskor is. A megbízhatóság terén is komoly gondok voltak ezzel a típussal. 1557 köbcentiméteres motorja 72 lóerős, 15,9 mp alatt éri el a 100-as tempót és egészen 160 km/h-ig meg sem áll. Ez a típus is több változást élt meg, mígnem már a Renault csoport tagjaként (1999-ben a Renault többségi tulajdonosa lett a gyárnak) 2000-ben SupeRNova néven folytatta pályafutását Rapsodie, Clima és Confort felszereltségi szintekkel, immárom egy megbízható Renault erőforrással és sebességváltóval szerelve. Ennek a típusnak az utolsó átdolgozásaként született meg a még most is gyártásban lévő Solenza, 1,4-es benzines és 1,9-es dízel erőforrásokkal. Eközben 1998-ban legördült a kétmilliomodik Dacia is.

2004-ben, sokéves tervezés után új típussal lép a magyar piacra is a Dacia, melynek neve Logan. Prototípusként X90 néven találkozni vele és ez az elhíresült "5000 Eurós autó".

Főoldal